|
 Megyeháza
Az 54. szám alatt az egyik legszebb magyar szecessziós épület
áll. Az egykori Hajdú vármegye háza Bálint Zoltán
és Jámbor Lajos tervei szerint 1911-12-ben épült.
Ezen a telken sokáig Debrecen első vendégfogadója, a Fejérló
Szálló állt. Eddig terjedt a történelmi belváros,
hiszen itt érvéget a Nagytemplomtól induló 670
méter hosszú fahíd, amelyen száraz lábbal járhattak a
cívisek, ha a sár mindent elborított. A faépítmény 1824-ig
állt fenn, akkor csatornázták a főutcát. A fahíd részeit a
2002-es ásatások során feltárták a Déri Múzeum munkatársai,
s az Aranybika Hotel előtt, földbe süllyesztett tárlóban közszemlére
tették.
A Fejérló Szálló udvarán álló Wesselényi Miklós
Nemzeti Játékszín Társaság a szálló udvarán álló játékszínben
tartotta a város első hivatalos magyar nyelvű színielőadását.
1798. augusztus 11-én, Kolozsvár után itt szólalt meg másodszor
magyarul Hamlet. Az előadásoknak az 1811-es tűzvész vetett
véget. 1849-ben még a híres cigányprímás, Boka Károly
is ide tette át a székhelyét az Aranybikából, hogy Kossuthnak
muzsikáljon.
Debrecen 1876-ban lett Hajdú vármegye közigazgatási központjává.
Amegye a 20. század elejére kinőtte az egykori házat, helyén
1912-ben elkészült az új vármegyeháza. Homlokzata erősen tagolt,
s még változatosabbá teszik a híres pécsi Zsolnay-gyár pirogránit
díszítőelemei, a virágfüzérek, s a négy fegyveres hajdú szobra.
A huszártorony csúcsán Árpád fejedelem bronzszobra áll, a
homlokzat közepén Hajdú vármegye címere látható.
Az épület díszterme az Árpád terem, falát és mennyezetét
stukkók és a megye településeinek címerei díszítik. Legértékesebbek
azonban a Kernstock Károly tervezte színes ablaküvegek,
amelyek a hét honfoglaló vezért ábrázolják. A terem a megyei
önkormányzat közgyűléseinek színhelye.
Forrás: www.debrecen.hu
|
