Református Kollégium

Debrecen életével több mint 4 és fél évszázadon át összefonódott a reformáció, így az ország iskolájának nevezett Református Kollégium kiemelkedő szerepet kapott. A Kollégium mûködését 1538-tól számítják. Szellemi alapjait azok a professzorok rakták le, akik a Németalföld, Németország, Anglia egyetemein tanultak.

A Kollégium önkormányzat révén mûködött. A coetus a diáktársadalom feje a szenior volt, aki irányította és ellenőrizte az ifjúság életét. A rektor-professzor a tanulmányokat vezette.

Az Ó-kollégium épülete 1564-ben leégett, de bizonyára hamarosan újjáépítették, mert nemsokára ismét oktattak benne. A diákok életét 1657-től iskolai törvények szabályozták. Hajnali 3-kor keltek, s este 9-kor feküdtek le, a közbeeső időt tanulással, főzéssel, télen fûtéssel töltötték.

A Kollégiumban a legalsó szinttől a legfelsőig tanítottak. 1848-ig kevés professzor dolgozott az intézményben, ők csak akadémiai fokon tanítottak, feladatuk volt a diákok lelki-szellemi irányítása. Alsóbb fokon az akadémikus diákok legjobbjai oktattak. A Kollégium mintegy 200 partikulájával (résziskola) olyam szellemi centrumot hozott létre, ahol az ország legfényesebb elméi gyûltek össze századokon át. A rendszer jól átgondolt tehetségkutatás és -gondozás volt. Az anyaiskola a református városi és gyülekezeti iskolákat tanítókkal, tanárokkal, rektorokkal, lelkészekkel, tantervekkel, tankönyvekkel és tanszerekkel látta el.

A partikulák diákjai közül kiválogatták a legtehetségesebbeket és a Kollégiumba küldték. Számos szegény, de tehetséges diák kapott itt tanulási lehetőséget, szállást, élelmezést takarítás, ételhordás és más szolgálatok fejében. Évente több száz, néha 500-600 szegény diák élt az alma materben.

A legációkon karácsony, húsvét és pünkösd alkalmával egy-egy öreg diák prédikált, a kisdiák kísérte, hogy elbeszélgessen a gyülekezet tagjaival, akik megjutalmazták a diákokat és átadták nekik a Kollégiumnak szánt adományokat. A szupplikációra, a természetbeni adományok összegyûjtésére aratás és szüret után mentek a diákok.

A Kollégiumot mindig is támogatta a város, de a költségek 80 százalékát a gyülekezetek adták össze. Amikor Mária Terézia megtiltotta, hogy a város és a gyülekezetek támogassák az intézményt, sorra születtek az alapítványok, külföldi egyházak is támogatták a Kollégiumot.

Falai között nem csak tanítókat s lelkészeket neveltek. Olyan mûveltséget adott, mellyel a végzettek folytathatták tanulmányaikat, beállhattak városi jegyzőnek, elmehettek jurátusnak (jogász), mérnöknek, orvosnak vagy tiszttartónak. Itt nevelődött a város vezetősége és kereskedőrétege is. A reformáció idejétől kezdve Németország, Svájc, Hollandia, Anglia egyetemein töltöttek 2-3 évet a diákok, majd hazatérve terjesztették tudásukat.

A Kollégium révén Debrecen tehetségeket, kimûvelt emberfőket adott az országnak. Ezért vált az ország iskolájává, Debrecen pedig Huszár Gál szavaival szólva Magyarország és Erdély világító lámpásává.

A földrajz, a történelem, az orvostudomány, a természettudományok hazai viszonylatban az elsők között kaptak helyet a tantervekben. A tanítási nyelv a 19. század elejéig a latin volt. Ez biztosította az európai tudományos élettel a kapcsolatot. A kollégiumi istentiszteletek nyelve és a partikulák alsófokú iskoláinak nyelve a magyar volt. A Kollégium virágkorának a 18. századot tartják, ebben az időben dolgoztak ott a leghíresebb tudós professzorok. De ez volt a Habsburg-hatalom Kollégium-ellenes intézkedéseinek a kora is. A diákönkormányzat fokozatosan professzori felügyelet alá került. Mária Terézia pedig még a diákok külföldre jutását is megnehezítette.

Az 1739-ben alakult Kollégiumi kántus magas fokra emelte az egyházi éneklést. A Rézmetsző diákok társasága 1790 és 1815 között térképekkel, szemléltetőeszközökkel gyarapította a tankönyvirodalmat.

1901-re elodázhatatlanná vált az épület felújítása. Péchy Mihály, a Kollégium egykori diákja megtervezte a déli szárny újjáépítését. 1802-ben, a pünkösdi vakáció alatt a tûz elpusztította a régi épületet. A szünidőt ott töltő szenior és néhány diák önfeláldozóan mentették a könyvtárat, a levéltárat, a fizikai szertár anyagát, a tantermeket. Az épen maradt helyiségekben, a tantermekben átalakított diák- és tanárlakásokban szeptemberben megkezdődött a tanítás.

1803-1816 között Péchy Mihály tervei alapján megépült az új Kollégium. Az Ó-kollégium épületét lebontották, s 1870-1874 között a pesti Vasél Lajos építész tervei szerint egybekapcsolták a két épületet. Így nyerte el mai szabálytalan négyszög alakját.

Az épület

Az épület homlokzatát a főbejáratnál Nagy Sándor János bronzreliefjei díszítik. 1931-ben helyezték el Zwingli és Kálvin, a két nagy hitújító portréját. Mellettük Kölcsey Ferencnek, Arany Jánosnak, Csokonai Vitéz Mihálynak, a Kollégium leghíresebb diákjainak portréi láthatók, idézeteik olvashatók. A főhomlokzat jobb oldalán Medgyessy Ferenc alkotásai láthatók, az I. világháborúban hősi halált halt kollégiumi tanároknak és diákoknak, s Móricz Zsigmondnak állítanak emléket. Mellette Fazekas Mihály dombormûvét helyezték el.

A főbejárattól jobbra az első lépcsőfordulóban Nagy Sándor János Baltazár Dezső püspökké választásának 25 éves évfordulójára alkotott dombormûves emléktáblája látható.

A második emeleten Toroczkai Oszwald üvegmozaikja Hatvani István professzort ábrázolja, amint tanítványai körében elektromos dörzsgépe mellett áll. Alatta az ördöngős professzor, Hatvani sírköve áll.

1938-ban, a 400 éves jubileum alkalmából kerültek az imateremhez vezető lépcső falára Gáborjáni Szabó Kálmán freskói, melyek a Kollégium történetéből vett jeleneteket ábrázolják. A szabadságharc történetében a Kollégiumnak is jelentős szerep jutott. 1849. január 9-től május 21-ig az imateremben tartotta üléseit a képviselőház. A szószéket díszítő emléktábla emlékeztet Kossuth beszédeire: Ez Istennek szentelt szószékről szólta a nemzetmentés igéjét Kossuth Lajos. Itt szövegezték és vitatták meg a képviselők a Függetlenségi nyilatkozatot. A Kollégiumban nyomda mûködött, mely a szabadságért harcoló ország pénzét, a Kossuth-bankókat nyomta.

Mintegy száz év múlva, 1944. december 21-én az oratórium ismét a nemzetgyûlésnek adott helyet: itt ült össze az Ideiglenes Nemzetgyûlés. A nagy történelmi eseményekre a bejárat külső falán elhelyezett emléktábla utal.

Forrás: www.debrecen.hu